Hírek
Támogatásokban részesült egyházközségünk
A Györgyfalvi Református Egyházközség az elmúlt években élt a pályázatok lehetőségével, a pozitívan megítélt projektekről és a megvalósításokról számolunk be az alábbiakban.
A magyarországi Bethlen Gábor Alap 2021-ben 800.000 forinttal támogatta az egyházi célú tevékenységeinket. Eszközöket és fizetést tudtunk elszámolni. Ebből az összegből sikerült egy laptopot vásárolni, amelyet irodai szolgálat során használhatunk, vettünk egy fűnyíró gépet az egyházi zöldövezetek rendbetartása céljából és egy jégszekrényt a Bethlen-házba.
A feleki tanács 2021- es pályázati kiírását kihasználva sikerült 14.000 lejt szerezni, amit a templom villámhárítójának beszerzésére és felszerelésére fordítottunk.
2022-ben a Bethlen Gábor Alap újabb támogatásban részesítette a györgyfalvi református egyházközséget 600.000 forinttal, amelyet működésre és eszközbeszerzésre lehetett elkölteni. Ebből az összegből sikerült vásárolni egy porszívót és egy villanybojlert a Bethlen-házba, illetve fizetéskeretbe pótoltunk be.
A BGA 2022-ben a Vakációs Bibliahetet is támogatta 400.000 forinttal. Erről külön beszámoltunk.
Felekről 4000 lejt kaptunk 2022-ben, amelyből a parókia padlásának szigetelésére alkalmas szivacsot vásároltunk meg és a két fakapu kezelésére szükséges lakkot vettük meg.
Köszönjük a támogatók segítségét!
Vakációs bibliahét – 2022.
Istennek hála, a világjárvány enyhülése lehetővé tette a vakációs bibliahét megszervezését, hogy gyerekeink ne éhezzék a lelki eledelt a nyári vakáció idején se. A lelki eledel mellett, hála a magyar kormánytól kapott bőséges támogatásnak, a testi eledel szempontjából is egy kivételesen gazdag bibliahetet tudhatunk magunk mögött.
Íme hát egy rövid beszámoló az eseményről az önkéntes szervezők tollából:
RendezŐ
A 2022-es Bibliahét Jákób életének a történeteit dolgozta fel. A történetek rengeteg olyan krízishelyzetre rámutattak, amelyek a mai korban is megállják a helyüket. A hét folyamán olyan problémák merültek fel, mint például az önzés, a türelmetlenség, a „kedvenc gyerek” státusza illetve a kérdés, hogy mi is az egyén szerepe ebben az egyre kaotikusabb világban?
Jákób története egy csodálatos történet Isten átformáló szeretetéről. Bár a világ Jákób körül nem változik meg (hiszen apósa csúnyán becsapja), ő mégis türelmesen és kitartóan szolgál szerelméért. Bár övé az áldás, övé az elsőszülöttségi jog, de amikor testvérével találkozik, többé már nem uralkodni akar a testvérén, hanem kész meghajolni előtte, lemondani vagyona javáról. Isten szeretete átformálja Jákóbot, helyére teszi őt, rendet tesz életében.
A bemutatott események nem csupán azonosulási lehetőséget kínálnak, hanem az ezekből kivezető útra is rámutatnak. Szervezőként az volt a célunk, hogy ezt az önismereti utat játékosabbá tegyük a gyerekek számára. A nap a bibliai történet előadásával kezdődött. A eltérő életkorra való tekintettel ez kétféleképpen valósult meg: a kisebb gyerekeknek az erdő állatainak a szereplésében, a nagyobbaknak pedig a Bibliában megjelenő szereplők megjelenítésével. Ezt éneklés követte, majd egy, a történethez kapcsolódó drámajáték. A játék után szünet következett. Az adott nap lehetőségeihez mérten a gyerekek szendvicsből, süteményből, pogácsából, gyümölcsből és fagylaltból uzsonnázhattak. Ez úton szeretnénk megköszönni támogatóinknak a finomságokat a gyerekek nevében is! A szünetet kézimunka követte, majd szabadtéri játékok, ahol minden korosztály megtalálhatta az igényeinek megfelelő játékot. A napot egy közös imával zártuk, és a viszontlátás reményében köszöntünk el egymástól.
A hét folyamán önkéntesek segítették a munkánkat, akik nagyban hozzájárultak a programok sikeréhez! Nekik is köszönet!
Jákób történetén keresztül tehát egy önismereti útra invitáltuk meg a táborozókat, mely során igyekeztünk rámutatni arra, hogy Isten szeretete hogyan formál át egy türelmetlen, önző és végül magára maradt embert, türelmes, kitartó, megelégedett, alázatos harcossá.
|
Az « Partnerek – egymás közt – kiterjesztve » projektet
az Európai Unió finanszírozta az
„Európa a polgárokért” program keretében
Az 1. alprogram, 1.1. pályázati típusra vonatkozóan
„Testvérvárosok polgárainak találkozói”
Részvétel: a projekt lehetővé tette a találkozót 232 állampolgár részvételével, akik közül Érsekhalma (Magyarország) települést 56 fő képviselt, Fundatia Gheorgeni (Romania) szervezetet 24 fő képviselt, Obec Velka Ida (Szlovákia) települést 24 fő képviselt, Mesna Zajednica Supljak (Szerbia) települést 86 fő képviselt, Mesna Zajednica Palic (Szerbia) települést 27 fő képviselt, míg a Diaconale Werkgroep Roemenie (Hollandia) szervezetet 15 fő képviselt.
Helyszín/Dátumok: a találkozó helyszíne Érsekhalma 2014. 04. 25. és 2014. 04. 27 között.
Részletes leírás:
2014/04/25-én megtartott szeminárium célja volt, hogy a testvértelepülések képviselői elmondhassák tapasztalataikat a 2010-ben megkötött partneri szerződés végrehajtásáról, elemezzék az addigi együttműködéseket és akcióterveket dolgozzanak ki a jövőbeni folytatáshoz már az Európai polgárság, mint intézmény keretein belül, megismertetve egymással mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, ami ezzel jár. A magyarországi, szerbiai, szlovákiai és romániai, holland megyei és más parlamenti képviselők, vendégpolitikusok által megtartott előadások témája az aktív európai polgári szerepvállalás jelentősége a hasonló testvérvárosi rendezvények megszervezésében helyi és európai szinten, valamint a testvérvárosok által történő közös rendezvényszervezés kapcsolatépítő szerepe. Az európai állampolgárságot érintő témák mellett az előadók kiemelték a 2014-es európai választások fontosságát is. A résztvevők megvitatták és kicserélték a tapasztalataikat a helyi mozgósító kampányok hatásáról az állampolgárság aktív részvételének ösztönzése terén valamint az európai tudatosság kialakításában.
2014/04/26-án a találkozó második napján minden résztvevő egy-egy pavilonban bemutatta a saját városának, régiójának, országának lakosait, nyelvét, kultúráját, hagyományait, és egyéb ismérveit, így Érsekhalmán ezen a napon felépült Kis Európa, amelynek keretében a helyszínre látogatók megismerkedhettek a többi országgal, ezzel is építve az európai szellemet. Párhuzamosan ezzel a felállított színpadon minden partner egy-egy hagyományőrző bemutatót tartott az adott város, régió zenéiből, táncaiból. A fellépéseket közös táncház és tűzijáték zárta, amelyen az egyes partnerek megtanulhatták a többi résztvevő hagyományos táncait, amelyeket jókedv és oldott hangulat mellett egészen másnap hajnalig gyakorolhattak, ezzel kiegészítve a hivatalos kapcsolatok kialakulását.
2014/04/27-én, került megszervezésre a szeminárium második része, amelynek keretében az első napi szeminárium megállapításait figyelembe véve a partnerek kidolgozták azokat a további terveket, amelyek alapján az európai polgárság intézményrendszerét figyelembe véve folytatják a további együttműködést. A kialakult kapcsolatok számos jövőbeni együttműködési program alapját képezik, melyek hatása hosszú távon lesz érezhető. A program, az alulról jövő kezdeményezésnek köszönhetően tovább indukálja a partner városok társadalmának európai szintű együttműködését, rávilágít annak fontosságára, hogy a problémákat az állampolgárok bevonásával, helyi és európai nézőpontból is meg kell vitatni.
………………………………………………………………………….
Beszámoló a 2013.-as évről,
a lelkészi jelentés alapján
.
Év elején a gyülekezetnek 740 tagja volt.
9 keresztelés, 15 temetés volt az év során.
4 személy költözött be az egyházközségbe, 1 kiköltözött.
Házassági esküt tett 2 pár.
Lélekszám az év végén: 737.
Az év folyamán 255 istentiszteletet tartottunk.
A közönséges vasárnapi istentiszteleteket a gyülekezet 24,8 %-a látogatta.
A szeretetszolgálatra fordított összeg meghaladta a 20.000 lejt.
A zárszámadás legfőbb tételei:
bevétel: 80673,66 lej
kiadás: 62945,68 lej
egyenleg: 17727,98 lej.
Az év fontosabb gyülekezeti eseményei: ökumenikus istentisztelet a falunapok alkalmával, árvák és utcagyerekek nyári tábora, vakációs bibliahét, gyülekezeti látogatás Nagyidán, részvétel a kalotaszentkirályi regionális nőszövetségi találkozón és a kolozsi presbiteri találkozón.
Istennek hála!
antalcsaba
………………………………………………………………………………
.
3. ANGYALTÁBOR GYÖRGYFALVÁN – 2013
.
Hol volt, hol nem volt, Kolozsváron is túl, Györgyfalván, két évvel ezelőtt volt egyszer egy tábor. Egy tábor az erdélyi árva, nehéz sorsú, vagy utcagyermekeknek. A tábor sikere miatt és a jókedvű, lelkes adakozóknak köszönhetően döntöttük el: ezt meg kell ismételni. Így a tavaly nyáron – hol volt, hol nem volt – volt egy más(od)ik tábor. Abban az évben lett a neve Angyaltábor. Idén már fel sem merült a kérdés, hogy lesz-e harmadik alkalommal is. Így tehát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy 3. Angyaltábor Györgyfalván, a Bethlen házban, augusztus 2. és 9. között.
A tavalyi beszámolóban volt már erről szó, de néhány mondatban megismételem, hogy miért is ez lett a neve a tábornak. Ebben a táborban mindenki angyal a maga módján: a résztvevő gyerekek a tiszta lelkük, optimizmusuk, felhőtlen hitük és naivitásuk miatt, az adakozók a jóindulatuk miatt, a szervezők pedig a fáradságos, és odaadó munkájuk miatt. A jótékonykodásról tehát, mint angyalkodásról is beszélhetünk, a résztvevőket és adakozókat pedig egytől egyig angyaloknak is nevezhetjük.
Ha a tavalyi tábort csodának neveztük, az ideit nyugodtan nevezhetjük még nagyobb csodának, hiszen az adakozók és segítők száma nőtt a 2012-es táborhoz képest. Ha már az adatoknál tartunk, egy dolgot meg kell említenem: több mint 100 ember járult hozzá adománnyal vagy segítséggel az egy hétig tartó eseményhez. (A terményadományokból egy nagy adag meg is maradt, amit a tábor végén felpakoltunk az otthonoknak.) Ennek köszönhetően a programok és szervezés színvonala is nőtt.
Egyre inkább körvonalazódik a tábor célja is: közös(ségi) élményt (és sok szeretetet) nyújtani az erdélyi református gyermekotthonok lakóinak.
Idén négy helyről érkeztek táborozók: a holtmarosi Tulipán Gyermekotthonból, a kolozsvári AKSZA Utcagyermek Missziós Házból, a marosvásárhelyi Lidia Gyermekotthonból és a marosbogáti Emmaus Gyermekotthonból. 35 táborozónk volt, akik egy héten keresztül élvezhették azt, hogy a györgyfalvi gyülekezetben (is) szeretik, szívesen látják őket, és foglalkoznak velük. A gyerekek között felvirágoztak a tavalyi barátságok, és új ismeretségek is szövődtek a nagyjából egykorú, többnyire ugyanabban a helyzetben levő gyerekek között. Ami pedig szintén dicséretes fejlődésnek számít: idén a györgyfalvi gyerekek és fiatalok sokkal aktívabban bekapcsolódtak a programokba, mint tavaly.
Az étkezéseket a gyülekezet szeretetszolgálatos perselyeibe összegyűlt pénzből és a györgyfalviak terményadományaiból álltuk, de olyan is volt, aki egy-egy kész reggelit, főtt ebédet vagy vacsorát ajánlott fel. A külföldi (Magyarország és Hollandia) és helybéli (Györgyfalva és Kolozsvár) anyagi támogatóknak köszönhetően a résztvevők idén is kaptak egy-egy pólót a „tábori jelvénnyel” (logóval), az adakozóknak pedig újra egy-egy könyvjelzővel köszöntük meg segítségüket, adományukat.
A programokat úgy állítottuk össze, hogy minél több és mélyebb élményt szerezzünk a gyerekeknek. Ebben nagy segítség volt a szervezők hozzáállása. Idén is egy komoly csapat verődött össze; volt közöttünk teológus, lelkész, tanítónő, anyuka, középiskolás, egyetemista.
Figyeltünk a születés- és névnapokra, így szinte minden második este köszöntéssel indítottuk vagy zártuk a napot.
Érkezés utáni nap máris beleugrottunk a mesék világába, ahol a lányok tündérekké változtak (a délelőtti foglalkozáson tündérszárnyakat készítettek), de egy gonosz boszorkány elrabolta őket, a király lányával együtt. Ekkor a király felkérte a tábor lovagjait, a fiúkat, hogy mentsék meg a bajban levőket. A lovagjaink az elrabolt lányokhoz vezető úton hősiességgel állták a próbákat: Csizmás kandúrral, egy kalózzal, egy menő manóval is találkoztak, akiknél különböző próbatételek voltak, végül pedig egy sárkánnyal kellett megküzdeniük. Az előbb felsorolt mesei szereplőket a tábor szervezői játszották el, így nekünk is élmény volt végignézni a kis lovagok igyekezetét és hősiességét. Este szalonnát sütöttünk a mezőn, majd sötétedés után egy kis csillagászattal zártuk a napot.
A tábor harmadik napja vasárnapra esett. Az istentiszteleten Antal Enikő III. éves teológus hallgató hirdette az Igét (meghallgatható itt). Az alapige egyben a tábor mottója is volt: „Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót. Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!” Az igehirdetés a saját kis világunk jobbá, szebbé tételéről szólt, mely a jócselekedetek, az angyalkodás által lehetséges, ha engedjük, hogy Isten eszközként használjon fel bennünket a világ formálásában. Délután közös focimérkőzésre került sor a falubeliekkel. A györgyfalvi csapat nyerte meg a meccset, viszont az angyalok csapata a sportszerűségben és csapatszellemben fejlődést mutatott, így nem volt akkora az elkeseredés.
A hétfő újra a játéké volt. A gyerekek állatokká változtak (egy györgyfalvi angyal minden gyermek és szervező arcát kifestette az általuk választott állatnak), akiknek a falu nagy részére kiterjedő akadálypályán végig kellett menniük, hogy megkeressék Noét és a bárkáját, hiszen csak így menekülhettek meg az özönvíz elől.
Kedden az angyalsereg Kolozsvárra látogatott. A Kolozsvár-Györgyfalva buszjárat sofőrje szintén a Szentlélek munkájáról tett bizonyságot, mikor teljesen ingyen elvállalta az oda- és hazaszállítást. Kolozsváron kisebb csoportokra osztva és egy feladatlap utasításait követve jártuk be a város központját, nevezetesebb helyeit. A főtéri szökőkútban csurom vizesre játszotta magát minden gyerek, de a ruhák félóra alatt megszáradtak rajtuk a kánikula miatt. Az ebédünket az AKSZÁban fogyasztottuk el, majd egy közös fagyizás után visszautaztunk Györgyfalvára. Itt még nem ért véget a nap, ugyanis a helybéli néptánccsoport oktatója és párja a györgyfalvi tánc alaplépéseit tanította a gyerekeknek.
A szerdai nap maga a beteljesedett álom volt. A gyerekek többsége érkezése óta állandóan ezt kérdezte: „Mikor megyünk a sóstóra?” Szerdán mentünk. Idén kilenc szekér sorakozott reggel a Bethlen ház elé, akik vállalták, hogy elvisznek, és este haza is hoznak a patai sóstótól. A tó környéke megtelt gyerekzsivajjal, visítozással, kacagással. Az előre megvásárolt úszógumiknak köszönhetően a legkisebbek is örömmel lubickolhattak. Délben alig lehetett kikönyörögni őket a vízből, de kénytelenek voltunk egy árnyékos helyre telepedni a hőség elől, hogy elfogyasszuk az ebédet. Este fáradtan és sósan érkeztünk haza. De hogy még több élményben legyen részünk: a Bethlen házban elfogyott a víz, így az esti zuhanyzás afféle élményfürdő volt: mosdótálas élményfürdő.
A csütörtöki napot az esti előadásra való készülődés foglalta le. Estére ugyanis egy műsorral készültünk a györgyfalviaknak, hogy ezzel kifejezzük hálánkat a szeretetükért. Az előadás az elvárásokon felül sikerült, minden egyes gyerek maximálisan teljesített a „színpadon”. Az előadott történet szintén egy mesére épült, de volt benne modern-, illetve néptánc, vallásos ének, és végül a szeretethimnusz lelkes eléneklését hatalmas taps követte. Az éjszakába nyúló búcsúbulin élőzenénk volt, amit szintén egy györgyfalvi angyalnak köszönhetünk. A györgyfalvi gyerekek és fiatalok is részt vettek a bulin, ami csak fokozta a hangulatot, a táncparkett pedig csak a gyümölcssaláta elfogyasztásáig volt üres.
Péntek délelőtt a pakolás, rendrakás és takarítás után volt a díjkiosztás. A tábor ideje alatt megfigyelt jó tulajdonságok alapján minden gyerek kapott egy névre szóló oklevelet, egy kis édességet és Berszán Istvánnak az Angyalok meséi című könyvét. Aztán megérkezett az első mikróbusz… Aztán a kiskocsik is… Az ölelkezések során kissé benedvesedtek a felsőink. Szép lassan kiürült a Bethlen ház. Utolsónak a vásárhelyi csoport távozott. Indulásuk előtt egy véletlenszerűen kialakult kör közepére beállt a legkisebb angyalunk (négy éves), és sírni kezdett: „Nem akajok hacsa menni…”
A györgyfalviakban és a szervezőkben remélhetőleg még sokáig fog élni a tábor hatása.
Nem hagyhatom ki a szervezők nevének megemlítését, hiszen a munka legfáradságosabb része az övék volt, és nélkülük (akárcsak a többi támogató nélkül) semmire se mentünk volna: Antal Csaba, Antal Enikő, Antal Katalin, Antal Zsuzsanna, Bíró Alpár, Bíró Izabella, Boros Adél, Fülöp Beáta, Mirza Erzsébet, Mirza István, Nagy Norbert Levente, Palkó Krisztina, Szabó Melinda, Tatár Ferenc, Tordai István Levente, Tóth Tímea, Tóth Szilvia, Vajas Melinda.
Büszkén elmondhatom az alapige kapcsán: a györgyfalviak bizonyos szinten megtanultak jót tenni. Ezért mondok itt is köszönetet mindenkinek, aki bármit is tett az Angyaltábor érdekében. Természetesen tanulnivaló még nagyon sok van, de idén már jóval többen megtapasztalhatták, hogy jót tenni jó. Aki ezt nem hiszi, járjon utána!
Antal Enikő
………………………………………………………………………………
F A L U N A P O K – 2 0 1 3
.
„Tiszteld a múltad és éltesd tovább”
Harmadik alkalommal szerveztek Györgyfalván hagyományőrző falunapokat, ezúttal a falu közössége a település fennállásának 680 éves évfordulóját is ünnepelte.
A már hagyománnyá vált lovas, zenés díszfelvonulást követően, a rendezvény ünnepélyes megnyitóján Balea Nicolae polgármester, valamint Jakabffy Samu alpolgármester mondott beszédet, majd a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Vákár István köszöntötte a györgyfalviakat. Antal Csaba református lelkész és Fábián László plébános Isten áldását kérte a rendezvényre, Antal József nyugalmazott református lelkész pedig röviden ismertette a jelenlévőkkel az ünneplés lényegét, fontosságát, a falu 680 évnyi történelmét. Ezt követően a Györgyfalva keletkezéséről szóló, A falu kútja című verset Antal Enikő szavalta el.
A háromnapos rendezvénysorozat első napján a néptáncé és a népdaloké volt a főszerep. Az iskolakertben felállított színpadon a kalotaszentkirályi, a tordatúri, valamint a mákófalvi néptánccsoport lépett fel, de a meghívottak mellett a györgyfalviak is kivették a részüket a műsorból. Jaskó Anita és a Hortenski testvérek népdalokat énekeltek, a Luca házaspár táncot adott elő. Antal Katalin kántor vezetésével a falu idősebb férfi lakói közül néhányan régi györgyfalvi népdalokkal örvendeztették meg a közönséget.
Györgyfalva idén harmadik alkalommal adott otthont a Nagy Ákos által szervezett népzene- és néptánctábornak, amelynek a résztvevői szintén tartalmas műsorral készültek az eseményre. Ezt követően a pénteki program a kolozsvári Operettissimo együttes fellépésével és tombolasorsolással folytatódott, majd hajnalig tartó táncházzal zárult.
Szombat délelőtt a kultúrotthonban gyerekprogramokat, kézműves foglalkozásokat szerveztek, az iskolakertben pedig szabadtéri rendezvények, versenyek, vetélkedők zajlottak. Az estét Csiki Orsolya és Girás Barna, valamint Groza Tímea és Cozma Vlad táncbemutatója tette színessé, de a pom-pom lányok előadása is megnyerte a közönség tetszését. Szintén nagy népszerűségnek örvendhetett Tamás Gábor, akit többször is visszatapsoltak, majd a műsor fiatalosabb stílusba váltott a V-zoy fellépésével. A mulatság ezzel sem ért véget, hiszen a Vigadalom zenekar hajnalig húzta a talpalávalót.
A vasárnapi ökumenikus istentiszteleten Fábián László plébános a közösség fontosságát hangsúlyozta, Antal Csaba lelkipásztor beszédének a vezérfonalát az otthon, a szülőföld, az összetartozás fogalma képezte.
(Az igehirdetés meghallgatható itt.)
Az ünnepséget a györgyfalvi közösség a Szózat eléneklésével zárta.
NAGYI ORSOLYA
Antal Csaba és Antal Zsuzsanna fényképes beszámolója a falunapokról: itt.
………………………………………………………………………………
.
Kialudt egy lámpás….
(Kiss Sándor (1940-2013) történelemtanár, igazgató úr emlékére)
A görög-latin eredetű pedagógus, a nyelvújításkor született tanár, a népiskolai tanító szavakat ízlelgetem, és Gárdonyi Gézára gondolok, aki szerint „a néptanító szívét vasból alkotta az Isten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel a sors megalázza…”
De Gárdonyi szerint a néptanító lámpás is, mert „a tanítás művészete nem egyéb, mint föléleszteni az ifjú lelkekben a kíváncsiságot, hogy aztán kielégíthessük” (Anatole France).
Egy ilyen lámpás aludt ki most, nagyra becsült, sokak által tisztelt és szeretett kollégánk távoztával….
1270-ben Sárközújlak már lakott település, templomát 1457-ben építették, és 1621-től felekezeti oktatás várta a fiatalokat, akiket Andreas Nagidai, Mathias Kászoni, Stephanus Csehi, Stephanus Almási és az utánuk sorakozó lelkipásztorok, frater lectorok, rectorok, ludi magisterek oktattak, és ebbe a hosszú sorba állt be 1962-ben Kiss Sándor történelemtanár…
1967-ben a Kolozsvár közeli Hesdát falu 1856 óta működő, volt felekezeti iskolájában találjuk, két év múlva pedig Magyarlétán, ahol már 1334-ben Demeter plébános után sok-sok lelkipásztor, rektor-tanító nyomdokain járva Kiss Sándor is elültette diákjai szívébe erdélyi magyarságunk történelme iránti tiszteletet, szeretetet. Hiszen e falu határában 1324 óta áll – igaz, csak falmaradványait mutatva -, a vár, Léta vára… És van-e felemelőbb érzés, mint történelmet tanítani a történelmet idéző várfalak tövében, ahol a hajdani várvédő vitézek nyomát lehet keresni, és felidézni pl. János Zsigmond erdélyi fejedelmünk 1562. évi ostromát?? Ezt a munkát folytatta Kiss Sándor Nádasszentmihály (1283-ban Zent Mihálytelke) iskolájában is, és amikor elfogytak magyar diákjai, újabb, történelmi hagyományokkal, emlékekkel megáldott település, Györgyfalva iskolája várta…
S mint Erdély több scholájában, ahol egy-egy padsor, asztal, tábla, fából készült golyós számítótábla, egy térkép társaságában 50-70 tanuló olvasott, számolt, énekelt, írt a palatáblájára, majd később tinta és penna, még később körző, szögmérő, vonalzó is segítette munkájukat, no meg a megértő, a Gárdonyi Gézához hasonló tanító bácsi… Nos, ilyen történelmi háttérrel bíró iskolában folytatta Kiss Sándor oktató-nevelő munkáját, előbb tanár elvtársként, 1989 után tanár úrként és igazgatóként is… Mert a majdnem ezer éves erdélyi, anyanyelvoktatásunkban a felekezetiséget megszüntették, egységes program szerint az állam vette át az iskolát, a Tízparancsolatot kitiltották az oktató-nevelői munkából, a tanítók, tanárok politikai kurzusokon vettek részt, Marx, Lenin és Sztálin tanításait kellett alkalmazni, és e tanokat a faluban is népszerűsíteni kellett….
De a tanár úr a történelmi hagyományainknak megfelelően, mindig, a ’89-es változás után is, tanárként és igazgatóként is, a rendelkezések, utasítások, ellenőrzések kuszaságában is emberséggel, tisztességgel oktatta, nevelte diákjait, irányította a pedagógusok munkáját, segítette kollégáit, és a szülőket.. Vezetése alatt az iskola modern oktatási eszközökkel gazdagodott, és sikerült sok-sok fiatalt elindítani az életbe… Generációk egész sora emlékszik vissza óráira, segítő szándékú tanácsaira és amikor nyugdíjba kényszerült, akkor sem nyugodott, mert a bukaresti Ady Endre Líceumban újra katedrára, az ottani magyar diákok elé állt…
A Mindenható szinte innen szólította el….
A lámpás sokaknak világított…
Gazdagok vagyunk általa…
Köszönjük Tanár Úr, köszönjük Igazgató Úr!
Dr. Málnási Ferenc
ny. magyartanár
.
………………………………………………………………………………
.
Nagyida egyesítette Európa nemzeteit
Nagyida egyesítette Európa nemzeteit egy pár napra. Az „EUROPE FOR CITIZENS” (Európa a polgárokért) program keretén beül 2013 június 28-30 között az Európai Unió különböző részein élő emberek találkozóját rendezte meg Nagyida község, hogy megismerjük egymást Európán belül.
A meghívást elfogadták a romániai, a magyarországi és a szerbiai testvértelepülések. Összesen 207-en jöttek el. A háromnapos rendezvény sikeres megszervezésében és lebonyolításában Nagyida több mint 400 lakosa segédkezett, valamint a község non-profit szervezetei is, mint pl. az Ilosvai Néptáncegyüttes, a Református- és a Katolikus Egyház, a Kisállattenyésztők Szervezete és nem utolsó sorban a Vadász Szövetség.
Nagyida gazdag kulturális programot szervezett mindenki számára. A rendezvény anyagi támogatását főleg az EU „Europe for Citizens ” programján keresztül biztosították. A résztvevők között kölcsönös vélemény- és tapasztalat cserére került sor, tekintet nélkül az etnikai, nemzetiségi és nyelvi akadályokra.
Nagyida polgármestere, Beluscsák Gyula fogadta a vendégeket és röviden bemutatta a község történelmi múltját és jelenét. Ezután következett a résztvevő települések polgármestereinek önkormányzati kérdésekkel kapcsolatos munkamegbeszélése . A program keretén belül zajlott le a NAGYIDAI FALUNAP is, s ezen belül a futballpályán megrendezett sportnap. Az amfiteátrum színpadán folklór együttesek léptek fel, a falu utcáin kisvonat közlekedett. A gyerekek is kedvükre válogathattak a különböző attrakciók közül, mint pl. trambulin, körhinta, felfújható vár.
A meghívott vendégek megismerhették a Kelet-Szlovákiai metropolist, Kassát. Meglátogatták a szent Erzsébet Dómot, ahol megtekintették Rákóczi Ferenc nyughelyét is. Természetesen felkeresték Kassa több történelmi nevezetességét is. A rendezvény záró akkordjaként a magyarországi KARTHÁGÓ együttes adott fergeteges koncertet.
A „EUROPE FOR CITIZENS” káprázatos tűzijátékkal zárult.
.
.
………………………………………………………………………………
.
Egy éves Györgyfalva honlapja!
Íme az egy év mérlege:
A honlap 2012. május 15-re készült el.
Az elmúlt egy évben a honlapnak mintegy 4000 egyedi látogatója volt (4000 számítógépről, laptopról és mobil-eszközről tekintették meg a honlapot, feltehetőleg több mint 4000 személy).
Erről a 4000 számítógépről kb. 5500 alkalommal látogatták meg a honlapot, ami azt jelenti, hogy minden napra 15-20 látogatás jut.
Figyelemmel kisérve az egy napra eső látogatások számát, látható, hogy a szünidők és a faluban történő jelentősebb események idején (falunapok, torony százéves évfordulója, stb.) megugrik a látogatások száma. A legtöbb látogatás 2013. január 5.-én volt: 63.
A honlapon belül, a baloldali menüben 21 oldal (téma, cím) szerepel. Egy év alatt 15.000-szer olvastak bele egy-egy ilyen oldalba.
A látogatók a honlapnak átlagosan 2,6 oldalát látogatták meg, ahol átlagosan 2:45 percig tartózkodtak.
A honlapot 31 országból látogatták meg. Íme, az országok:
4300-szor látogatták Romániából, 1000-szer Magyarországról, majd következik az USA-50, Szlovákia-50, ismeretlen-30, Hollandia-25, Németország-20, Ausztria-17, Kanada-16, Anglia-15, Szerbia-12, Franciaország-10, Spanyolország-7, Svájc-6, Olaszország-6, Brazília-3, Csehország-3, Finnország-3, Izrael-3, Belgium-2, Norvégia-2, Svédország-2 látogatóval, majd 1-1 látogatóval Argentína, Horvátország, Nicaragua, Új-Zéland, Oroszország, Szaúd-Arábia, Szlovénia, Törökország és Ukrajna.
Az országok hosszú sora és a látogatások nagy száma azt mutatja, hogy a honlap népszerűsége elég nagy. És ez nekünk, györgyfalviaknak jó!
Azonban vannak kevésbé örvendetes statisztikai adatok is. Például:
A romániai látogatók a honlapnak átlagosan 2,4 oldalát tekintették meg. E tekintetben 18 ország megelőz minket!
A romániai látogatók a honlapon átlagosan 2:37 percig tartózkodtak. Ebben pedig 10 ország előz meg minket!
Az „Intézmények” cím alatt, első helyen áll a kérés, hogy „Ezúton kérem tisztelettel az önkormányzatnak bármely tagját, hogy amennyiben jónak látja a falu lakóinak tájékoztatását az önkormányzat munkájáról (vagy legalább az önkormányzat összetételéről), szíveskedjék azt írásban átküldeni a “Kapcsolat” menüpont alatti címre.” Sajnos, egy év alatt, még senki se tartotta érdemesnek, hogy ebben a kérdésben is lehessen tájékozódni a honlapon…, ugyanúgy, mint ahogy a Györgyfalvi Lapban se olvashatunk az önkormányzat munkájáról.
A számok tükréből látható népszerűség mégis arra enged következtetni, hogy a munka és az igyekezet nem volt hiábavaló. Köszönöm a látogatásokat!
Rendszergazda
………………………………………………………………………………
Anyák napja.
És az árvák?
Nemrég ünnepeltük az anyák napját. A vasárnapi istentisztelet keretében a gyerekek versekkel, énekekkel örvendeztették meg az édesanyákat, nagymamákat és a gyülekezet minden egyes tagját. Megható, egyszerű és őszinte műsor volt. A gyerekek önkéntesen, mindenféle kényszer nélkül vállalkoztak a versmondásra, és lelkesen jöttek próbálni is.
Minden édesanya büszke lehetett saját (és a többiek) gyerekére. Én is büszke voltam az úrasztala előtt álló egész csoportra, sőt el is érzékenyültem. Ehhez az elérzékenyüléshez azonban hozzájárult még valami. Egész nap azok az árva- és utcagyerekek jártak a fejemben (és a lelkemben), akik nyáron itt voltak Györgyfalván, az Angyaltáborban.
Állandóan ők jártak a fejemben, mert el se tudjuk képzelni, mit érezhetnek például anyák napján. Nekik nincs akit felköszönteni (legfennebb a nevelőnőket), nekik az „édesanya” szó biztos, hogy valami rosszat, mást, kevesebbet jelent mint nekünk. Ha egyáltalán jelent valamit. Kosztolányi Dezső író, költő szerint az „anya” benne van a tíz legszebb magyar szóban. Bennük azonban ez gyászt vagy az elveszítés, elhagyottság fájdalmát kelti. Nem csoda, hogy mindegyiküknek lelki sérülései vannak, hiszen nekik gyerekként kell elviselniük egy nagy keresztet: az árvaság fájdalmát. Hogy szemléltessem, mennyire másképpen viszonyulnak ők az édesanya fogalmához, írom meg ezt: többször is megtörtént, hogy egy-egy gyerek odabújt hozzám, megölelt és ezt mondta nekem: „anyu” vagy „mámá”. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy mit éreztem ilyenkor, és hogy ezek után miért jutnak ők is eszembe anyák napján.
Az Angyaltábornak ránk nézve egyik legnagyobb haszna az, hogy az itt táborozó gyerekek által megtanulhatjuk értékelni azt, amink van – gondolok itt most főleg a családra, szülőkre, nagyszülőkre, de az anyagiakra is. A gyerekekre nézve pedig: a finomabbnál finomabb ételek és élménydús programok mellett egy héten keresztül feltöltődnek szeretettel, családias törődést kapnak.
Azt írtam, hogy büszke voltam az úrasztala előtt álló, édesanyjukat köszöntő gyerekekre. Sőt el is érzékenyültem. Azonban azt is kijelentem, hogy büszke vagyok egész Györgyfalvára. Hiszen évről évre több mint 30 gyereket egy-egy hétre édesanyaként fogad be és lát el. Sőt elérzékenyülök emiatt is, hiszen a mai rohanó világban ritkán lehet olyan csodát tapasztalni, mint a falunk szeretete és odaadása az angyaltáboros gyerekek (angyalok) iránt.
Az anyák napja utáni napot az anya nélkül nevelkedők napjának tartják. Ne feledkezzünk meg erről a jövőben, a következő években. És ne feledkezzünk meg imádkozni az árva- és utcagyerekekért, illetve azokért az emberekért, akik az otthonokat, árvaházakat működtetik. És ne feledkezzünk meg arról, hogy „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban.” (1Jakab 1, 27a)
Antal Enikő
………………………………………………………………………………
Újraindult a györgyfalvi néptáncoktatás
Több mint egy hónappal ezelőtt, egy fél éves kiesés után, újraindítottuk a néptáncoktatást Györgyfalván. Az első találkozás az érdeklődő szülőkkel történt, mikor megbeszéltük a táncpróbák körülményeit, annak tartalmát és összeszámoltuk a leendő apró táncosokat. Hamar kiderült, hogy számításunk ellenére, nem egy, hanem két csoportnyi gyerek gyűl össze.
Bizonyára kíváncsiak a kedves olvasók, hogy kik is vagyunk mi, az oktatók és hogyan kerültünk a képbe.
Jómagam, györgyfalvi származású és kötődésű kolozsvári lakós, párom pedig László Kinga ugyancsak kolozsvári lakós. Mindketten néptáncot tanulva nőttünk fel, én tíz éves korom óta kisebb kimaradásokkal folyamatosan táncolok, Kinga pedig táncházas családból származva egész kicsi kora óta néptánctáborokban nyaralt, jelenleg pedig a kolozsvári Ördögtérgye Utánpótlás együttesben táncol.
2011 és 2012-ben a Falu Kútja Egyesületen keresztül néptánctábort szerveztünk Györgyfalván, ahol sok györgyfalvi gyerek is részt vett. A tavalyi táborban Kingával ketten foglalkoztunk a gyerekekkel, és látszólag igen megkedveltek. Látva a gyerekek lelkesedését a szülők úgy döntöttek, hogy minket kérnek fel az állandó néptáncoktatásra, így hosszas intézkedés következében elkezdtük a heti rendszerességgel zajló próbákat.
Az aprók táncpróbája szerda délutánonként 6–7 óra között tart. Velük népi gyermekjátékokat tanulunk, ezzel fejlesztve a gyerekek ritmus és zenei érzékét valamint a zenére való mozgás képességét. Ezen képességek birtokában, később a gyerekek sokkal könnyebben fogják a tánclépéseket elsajátítani, mint azok akiknél ez kimaradt.
A nagyobbakkal ugyancsak szerdánként, a kicsik próbája után másfél-két órát próbálunk. Rendszerint bemelegítő gyakorlatokkal kezdünk, ugyanis a néptánc fizikailag megterhelő lehet, így nem árt, sőt ajánlott a test előkészítése. A bemelegítőben próbálunk beépíteni tánctechnikai gyakorlatokat, ami pótolhatja a kisgyerekként kimaradt zenés táncos játékok által elsajátítható ritmus-, zene- és táncérzéket. A kéz-láb koordináció – magyarul a kezek és lábak függetlenül irányítása – sok esetben nehézség, ezt tapsos-dobogós ritmusgyakorlatokkal fejlesztjük. Ezek után pedig a konkrét táncanyagot tanuljuk, táncelemekre bontva külön-külön lassan megtanulunk a csárdáslépéstől a kiforgatáson keresztül a csapásolásig mindent. A györgyfalvi legényest, figurákra lebontva tanuljuk. Sok esetben egy-egy figura elemeit külön gyakoroljuk, hogy szépek legyenek azok a bokázások, csapások vagy lábcsavarások. Míg a fiúkkal legényesezünk, a lányok Kinga vezetésével különféle pörgési gyakorlatokat végeznek, ugyanis a lányoknál nagyon fontos a kiegyensúlyozott, szép tartásos pörgés.
A két csoportban összesen kb. 40 gyerek táncol ami dicséretre méltó létszám.
Fontosnak tartom, hogy egy harmadik csoportról is írjak. Kevésebb tervezés és előkészüléssel de annál nagyobb érdeklődéssel összeállt egy, korosztály szerint harmadik tánccsoport is, a 16—26 közöttiek (legalábbis hivatalosan) csoportja. A kezdeményezés a Tiszteletes úr és családja felől született, akik közvetítettek egy felkérést az Üllőiek részéről. Meghívást kaptunk egy magyarországi fellépésre, amire valamikor szeptember folyamán kerül sor. A meghívás úgy szólt, hogy nem házas fiatalokból álló tánccsoportot várnak, akik képviseljék Györgyfalvát egy kis táncos előadással. Jelenleg 5—6 pár vagyunk, a próbák időpontja közös megegyezés során dől el. Aki szeretne csatlakozni a kis csapathoz nyugodtan keressen meg.
Az említett györgyfalvi néptánctábort a Falu Kútja Egyesületben idén is megrendezzük, ahova elvárjuk az összes táncolni vágyó gyereket és felnőttet is. A haladás szempontjából nagyon fontos a nyári szünetben az egy hetes intenzív néptáncoktatás, más szóval edzőtábor, ugyanis ekkor többet haladhatunk a gyerekekkel mint egész évben egybevéve. A tábor költségeinek minimálisan tartása igen nagy gazdasági erőfeszítés a Falu Kútja Egyesület számára ezért kérjük, aki csak teheti támogasson minket. Pénzbeli támogatást nyugtával, számlával fogadunk, a támogató személyt vagy vállalatot honlapunkon és rendezvényeinken kihirdetjük/megjelenítjük. Termékbeli vagy bármilyen más jellegű támogatást is szívesen fogadunk.
A Közösségi Összefogás Györgyfalváért reményében,
Nagy Ákos
………………………………………………………………………………
Falunapok-2013
A falunap szervezői szeretettel köszöntik a györgyfalvi lakosokat. Az idén is sor kerül július 26. és 28. között a györgyfalvi falunapok megszervezésére.
Ismertetjük röviden a programot:
Péntek
- -16 órától lovas zenés díszfelvonulás
Minden szekerest, aki részt szeretne venni a felvonuláson, szeretettel várunk a falu elején 16 óra előtt tíz perccel.
- 17 órától ünnepi megnyitó az iskolakertben
Az ünnepi megnyitót előadások követik, az előadások után hajnalig tartó táncház várja az érdeklődőket.
Szombat
- 9 órától gyerekprogram a kultúrotthonban
- 12 órától kezdetét veszi a gulyásfözőverseny az iskolakertben. Jelentkezni lehet Sajgó Tünde Kovácsnál.
- 15 órától sportvetélkedők az iskolakertben. Az érdeklődők jelentkezhetnek Vajas Levente Töteléknél a következő telefonszámon: 0741 920616. A sportvetélkedő után sörivó és banánevő versenyek lesznek. Ezekre a helyszínen lehet jelentkezni.
- Felhívjuk falunk lakosainak figyelmét, hogy az idén is díjazzuk a legszebb portát.
- 18 órától torta- és süteményverseny veszi kezdetét. A háziasszonyok Toth Ildikónál (postás) jelentkezhetnek.
- 18 óra 30 perckor eredményhírdetés
Az eredményhírdetés után következik a meghívottak és sztárvendégek fellépése, amit szabadtéri bulival zárunk. Zenél Valkai Lali.
Vasárnap
Ökumenikus istentisztelettel zárjuk a háromnapos rendezvényt.
Minden javaslatot, ötletet szívesen fogadunk. Szándékukat kérjük jelezzék a szervezőknél.
A háromnapos rendezvény megvalósításához további támogatokat keresünk. Adományaikat kérjük jutassák el a szervezőkhöz.
Köszönettel ,
A szervezők
………………………………………………………………………………
.
.
2 0 1 2
.
.
………………………………………………………………………………
.
A torony építésének századik évfordulóját ünnepeltük
.
Ahogy minden-, úgy ez a száz év is Isten kegyelméről beszél.
Kegyelem az, hogy építhetünk, és kegyelem az, ha hosszú ideig megáll az, amit építünk.
Kegyelem az is, hogy örömünnepre gyűlhettünk össze augusztus 26-án.
Erre az alkalomra meghívtuk az ajtonyi református gyülekezetet, akik örömmel fogadták el meghívásunkat. Lelkész-családjukkal együtt csatlakoztak ünneplő közösségünkhöz s így együtt köszöntük meg a kegyelmet a mi megtartó Istenünknek.
Az együttlét első részében Antal Csaba lelkipásztor Mária és Márta története kapcsán rámutatott arra, hogy mindig vannak és lesznek Márták, akik valamit hibásan értelmeznek és valamit nem a rendeltetésüknek megfelelően használnak. A hibákat, tévedéseket fel kell ismerni és reformálni kell. Most éppen azt kell megvizsgálnunk, hogy templomunkat és tornyunkat az eredeti rendeltetésének megfelelő célra használja-e a gyülekezet. Jól oda kell figyelnünk erre a kérdésre, mert ha ilyen téren helytelenül gyakorolunk valamit, akkor magát az életet gyakoroljuk helytelenül.
„Mindenkinek a maga élete drága. És csak egy van belőle. Vigyázzunk rá! És szeressük!
Mindenkinek a temploma drága. És csak egy van belőle. Vigyázzunk rá! És szeressük!”
– hangzott a prédikáció záró intelme.
(A prédikáció meghallgatható itt.)
Ezt követően úrasztali közösségben kerestünk és kaptunk lelki erősítést a lelki tornyok és templomok, magaslatok építésére.
Úrvacsoravétel után sor került a hagyományos búzakoszorú-ünnepélyre,
majd következett maga a százéves évforduló ünneplése.
Ennek bevezető részében Antal Csaba elmondta, hogy az idén több más évforduló is van gyülekezetünkben. Az évek csökkenő sorrendjében ezek a következők: 25 éves a csillár és a szószék faburkolata, 50 éves a középső harang, 75 éves a karzat, 100 éves a torony, 125 éves a templom, és végül: 250 évvel ezelőtt épült a korábbi templom, a jelenleginek az elődje.
Néhány toronnyal kapcsolatos találós-kérdés után Antal József nyugalmazott lelkipásztor beszámolt a gyülekezet évszázadokra visszamenő toronyépítéseiről,
hangsúlyt fektetve a lelki építésre és az összeomló tornyok-álmok ellenére is megtartandó kitartásra, építeni akarásra. Ezt a gondolatot hozta közelebb Horváth Istvánnak a „Tornyot raktam” című verse, Antal Enikő előadásában.
A két beszéd és a vers meghallgatható itt.
Az alkalmat a falu fiataljaiból összeállt alkalmi kórus éneklése tette színesebbé.
A hosszúra nyúlt együttlét utolsó mozzanataként Vitus István ajtonyi lelkipásztor megnyitotta azt a fényképkiállítást, ami a százéves tornyot ábrázolja mintegy hatvan fényképen, egymástól egészen eltérő módon, más-más (természetes!) megvilágításban.
A fotókiállítást megnyitó beszéd meghallgatható itt.
Az érdeklődők ezt követően megtekintették a Bethlen-házban kiállított képeket.
A képek egyenként megtekinthetők itt.
Istentől jött a kegyelem, övé legyen a hála!
antalcsaba
………………………………………………………………………………
Idősek délutánja – a százéves évforduló délutánján
Mint tavaly, most is a gyülekezet idősebb (nyugalmazott) lelkésze szólította meg gyülekezetünk idősebb tagjait az Ige által. Azokhoz szólt, akik olykor már úgy érzik, hogy nemcsak erejük, de az Isten is elhagyta őket. „Az Úr veled, erős férfiú!” – szólott hajdan a felemelő megszólítás és köszöntés egy erőtelennek és elhagyottnak látszó férfi felé, és szólott most is, főként mint biztatás és mint tanítás arra nézve, hogy miként lehet vidáman megöregedni.
(A prédikáció meghallgatható itt.)
Egyszerűsített úrvacsoraosztás után a gyülekezet a Bethlen-házban folytatta – immár kötetlen formában – az együttlétet, a beszélgetést, éneklést és tréfálkozást. Ugyanitt megtekinthették a délelőtt megnyitott fotókiállítás képeit.
………………………………………………………………………………
2. A N G Y A L T Á B O R
augusztus 3-10
„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban.” (Jakab 1, 27b) Ez a bibliai Ige állt a könyvjelzőkön, amiket azok kaptak, akik bármivel is hozzájárultak az Angyaltábor megszervezéséhez.
És ez az Ige volt az augusztus 3-10. közötti hét mottója, ugyanis idén Györgyfalva ismét otthont adott harminchárom hátrányos helyzetű-, árva-, illetve utcagyereknek (a Bethlen-házban). Az idei tábor a tavalyinak folytatása volt, ugyanis látva az elmúlt évi csodával határos megmozdulást a gyülekezetben, sőt az egész faluban, egyértelmű volt, hogy ezt a munkát folytatni kell.
Az idén három helyről érkeztek gyerekek: a holtmarosi Tulipán otthonból, a marosbogáti Emmaus otthonból, illetve a kolozsvári Aksza Utcagyerek Missziós Házból. Ezáltal a gyerekek velük egykorú és ugyanabban a helyzetben levő gyerekekkel ismerkedhettek meg; ez a tény és a sok közös pont kihatott az egész tábor hangulatára, a társaság összerázódására.
De miért is lett Angyaltábor a neve? Ez a vasárnapi istentiszteleten az egész gyülekezetnek nyilvánvalóvá vált: Antal Csaba helybéli lelkipásztor az „angyalkodásról” mint jótékonykodásról prédikált, és arról, hogy ebben a táborban mindenki angyal a maga módján: a résztvevő gyerekek a tiszta lelkük, optimizmusuk, felhőtlen hitük és naivitásuk miatt, az adakozók a jóindulatuk miatt, a szervezők pedig a fáradságos, de odaadó munka miatt. Isten Igéjének és a Szentlélek munkájának hatására még jobban beindult az adakozás: egész héten kb. 70 embertől kaptunk termény- vagy pénzadományt. Minderre szükség is volt, ugyanis a sok éhes száj felülmúlta elvárásainkat, de hála Istennek és az adakozó angyaloknak, egy hétig minden gyomor tele volt.
A tavalyi tábor tapasztalataiból merítve igyekeztünk magasabb színvonalúra, élménydúsabbra szervezni a gyerekek ittlétét. Ehhez nagy mértékben hozzájárult a már több éve működő gyülekezeti szeretetszolgálatra összegyűjtött pénzösszeg, a zwolle-i holland testvérgyülekezet anyagi támogatása, de az önkéntesek munkája is. A szervezők csapata kilenc főből állt: volt közöttünk teológus, leendő teológus, tanítóképzős, illetve kollégista, emellett mások is be-besegítettek egy-két napra a programok lebonyolításában.
Az étkezést úgy oldottuk meg, hogy a faluból kapott terményadományokat felhasználva Antal Katalin tiszteletes asszony és Mirza Erzsébet harangozóné főzött minden nap.
Már a gyerekek érkezésénél megteremtődött a közvetlenség, nyitottság és gyermeki vidámság hangulata. Ezt fokozta az, hogy mindenki kapott egy pólót a tábor újonnan tervezett logójával, így a megnyitón egy fehérbe öltözött angyalsereg ült a szervezőkkel szemben és várta az utasításokat, a szabályzat ismertetését és festékes ujjlenyomattal való megpecsételését.
Az első nap délelőttje játékokkal, kézimunkákkal, ének- és aranymondástanulással telt, délután pedig a falu nagy focipályájára mentünk, ahol a sok szabadtéri játék közben tüzet gyújtottunk és nyárson szalonnát sütöttünk. Mikor a szalonna elfogyott (de a sütéshez való kedv még nem), a hagymát illetve kenyeret pirították nyárson, és mindennek egyformán jó íze volt.
Vasárnap a templom karzatjáról angyali csengéssel töltötte be a templomot a Bűnvalló ima, a Mi Atyánk illetve az Apostoli hitvallás. Amint már fent is említettem, Isten Igéje nagy hatással volt a jelenlevőkre, látszott ez abból is, hogy rögtön istentisztelet után többen is odajöttek pénzadománnyal vagy különböző felajánlásokkal. Aznap délután a györgyfalvi gyümölcsösbe mentünk, ugyanis ez tökéletes helyszín a számháborúra és az egyéb hasonló játékokra.
A hétfő délelőtt ismét a csendesebb programoké és az olaj megsokasításának történetéé volt: a szervezők jól kidolgozott jelenettel mutatták be Elizeus csodatettét, majd a történethez kapcsolódó játékokkal és kézimunkákkal telt el a délelőtt. Ebéd és csendóra után nagyszabású focimeccsre került sor, amelyen az Angyalok csapat a györgyfalvi csapattal mérhette össze erejét. Aztán meccs meccset követett, amíg beesteledett, és végre megszólalt a várva várt sípszó ezzel az üzenettel: vacsora! Ez esetben hagymás zsíros kenyérrel laktak jól a „focisták” és szurkolók.
A visszajelzésekből kiderült, hogy a kedd és szerda bizonyult a legsikeresebb napnak. Kedden ugyanis reggeltől estig a patai sóstónál voltunk. Reggel hét lovas szekér sorakozott a Bethlen ház előtt, ezek egykettőre megteltek gyerekekkel, és karavánszerűen szekereztük végig Györgyfalva és Pata határát, míg megérkeztünk úticélunkhoz, a sóstóhoz. A tó kék vize hamar elveszítette ragyogását, ugyanis egy negyven főnyi sereg szállta meg a tavat. A sós víz eleinte csípte a sebeket és szemeket, de pár perc után mindenki önfeledten lubickolt, szaltózott vagy éppen követelte az úszógumikat. A nap legörömtelibb pillanatai azok voltak, amikor néhány gyerek megtanult úszni, vagy felfedezte, milyen érzés, amikor engedi a víznek, hogy fenntartsa testét.
A déli órákban egy árnyékos helyre vándoroltunk, ahol ebéd után egyesek lepihentek, de a gyerekek közül legtöbben folytatták a zsivajgást mindenféle kitalált játékkal. A majdnem egész napos fürdésnek, a melegnek és sós víznek köszönhetően este a kivetített rajzfilmnek már senki nem látta a végét, ugyanis ötpercenként mentek fel a szobába lefeküdni, de volt olyan is aki a széken aludt el és ölben kellett felvinni.
A szerdát kineveztük indián napnak. Délelőtt Dimény Kristóf bábelőadását nézhettük meg, amelynek sikerét bizonyította a szemeket ragyogtató figyelem, a fel-felharsogó nevetés, illetve a darab végén kitörő ujjongás és tapsvihar. Délután pedig tettlegességre is került az indiánozás: a gyerekek a Pokahontasz rajzfilm alapján összeállított, az egész falut sőt a falu fölötti mezőt is átívelő akadálypályán kellett végigmenniük, hogy kis indián hősökként megmentsék a rabságba ejtett lányt. Útközben találkoztak a törzsfőnökkel, a sámánnal, a gonosz angol úrral, a 21. századi Kati nénivel, aki aranyat (azaz főtt kukoricát) adott mindenkinek, a Pokahontasz édesanyjának szellemével, a Széllel, Pokahontasz szerelmével, a legjobb barátnőjével, illetve Fűz anyóval. Ezeken az állomásokon különböző próbáknak kellett megfelelniük, míg végre eljutottak ahhoz a ponthoz, ahol maga Pokahontasz állt egy fához kötözve. Hősiességükből fakadóan mindenki megmentette a lány életét, így a sikerélmény mámorával zártuk a napot.
Az utolsó teljes nap, a csütörtök az estére való készülődéssel, illetve angyalruhavarrással telt. Este a záró ünnepség tehetségkutató versennyel kezdődött, ahol tizenhárom ötletes, sokszínű produkciónak lehettünk szemtanúi: táncbemutatóktól elkezdve furulyadarabokon és seprűs mutatványon keresztül komédiás jelenetekig kiterjedő skálán mozogtak az élvezetes összeállítások. Minden produkció kiemelkedett valamiben a többi közül, így kénytelenek voltunk tizenhárom díjat kiosztani. A nagydíjat pedig az egyik legkisebb angyal kapta, aki Michael Jackson utódaként lépett színpadra. A verseny után a héten megtanult holland énekkel és koreográfiával nyitottuk meg a bált, ahol az első néhány tánc alatt mindenki a fehér lepedőkből készített angyalruhájában volt.
A tábor záróakkordjaként éjfél után hármasával, később négyesével kellett a gyerekeknek a gyertyafényeket követniük, ami a templom fele vezető lépcsőkön haladt végig. Itt a szervezők – gyertyákkal a kezükben – elmondták a Szeretethimnusz egy-egy részét, végül pedig a gyertyafényes templomban két szervező elénekelte az imént említett himnusz megzenésített változatát, majd miután megkapták a kis szalmaangyalkákat, elcsendesedve és lelki békével mentek vissza a Bethlen házba lefeküdni.
A péntek reggeli búcsú volt a tábor legfájdalmasabb pontja. Minden egyes gyerek – kivétel nélkül! – könnyekkel a szemében (egyesek zokogva) vette sorra a szervezőket, szakácsnéniket és tiszteletes urat, hogy megölelje őket (minket). Bizony ez a felnőtteknek is könnyeket csalt a szemébe, és ezekben a pillanatokban mindenikünk úgy érezte, hogy megérte annyit szervezni, annyit dolgozni, annyit fáradozni, annyi konfliktuson átmenni, hiszen ezek a könnyek az angyalok lelkének legmélyéről fakadtak, és a hála, öröm meg a búcsú szomorúságának könnyei voltak.
A Bethlen ház kiürült, úrrá lett rajta a csend. Rendrakás és takarítás közben tudtuk igazán átgondolni, hogy újra egy györgyfalvi csodának lehettünk tanúi. Hálával tartozunk ezért elsősorban a mi Mindenható Istenünknek, aki kegyelméből engedte nekünk megtapasztalni az angyalkodás örömeit, illetve a gyerekeket megajándékozta egy élménydús héttel és rengeteg új baráttal. Emellett hálával tartozunk (és ezúton is szeretnék köszönetet mondani) mindazoknak, akik besegítettek a tábor megrendezésébe akár adománnyal, akár főzéssel, akár szervezéssel, akár szekereztetéssel, akár logótervezéssel, akár bábelőadással, akár porcelánangyalkák készítésével, akár ötletekkel, akár biztató szóval.
Ezen a héten megtanultuk, hogy nem csak az „tiszta és szeplő nélküli istentisztelet az Isten és Atya előtt”, hogy meglátogatjuk az özvegyeket és árvákat, hanem az is, ha ők látogat(hat)nak meg minket.
Antal Enikő, II. éves teológus
………………………………………………………………………………
II. Györgyfalvi Népzene- és Néptánctábor
Időpont: 2012. augusztus 12-19.
Részletek itt: http://falukutja.ucoz.com/
( Az eseményről nem érkezett beszámoló a honlap részére.
Amennyiben megérkezik – fel lesz töltve és olvasható lesz.
Rendszergazda)
………………………………………………………………………………
.
Hagyományőrző falunapok Györgyfalván
(Az alábbiakban Nagyi Orsolya írása olvasható a rendszergazda képeivel tarkítva. A beszámoló még szerkesztés alatt áll.)
Hagyományközpontú falunapokat szerveztek Györgyfalván az elmúlt hétvégén. A többnyire fiatalokból álló csapat tavaly debütált a nagyszabású rendezvény megszervezésében, amelynek egyik központi motívumát a györgyfalvi népviselet, valamint a hagyományok őrzése és továbbörökítése képezte.
A háromnapos rendezvénysorozat díszfelvonulással kezdődött.
Györgyfalva apraja és nagyja népviseletbe öltözve, énekelve vonult végig a falun, egészen az iskolakertig, ahol az ünnepség nagy része zajlott.
A megnyitón Balea Nicolae polgármester és Jakabffy Samu alpolgármester mondott ünnepi beszédet, majd Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-elnök köszöntötte a györgyfalviakat, ezt követően pedig Antal Csaba református lelkész és Fábián László plébános közös imában Isten áldását kérte a rendezvényre.
Bevezetőként Sajgó Tünde régi györgyfalvi varrottas falvédőket mutatott be, majd a jelenlévők Tóth Imre fából faragott alkotásait tekinthették meg, azután Kacsó Zelmira a hagyományokról tartott előadást.
A györgyfalvi fiatalok régi, már csak a falu idősebb tagjai által ismert népdalokat adtak elő, amelyek történetéről Antal Enikő mondott rövid ismertetőt,
majd Jaskó István (Pitti bácsi)énekelt és szavalt.
A népdalok által megalapozott hangulatot a különböző tánccsoportok előadása tovább fokozta. Elsőként a nagyidai Csemadok együttes lépett fel,
majd a györgyfalvi gyermektánccsoport szerepelt.
A tordatúri néptánccsoport széki és mezőségi táncokat adott elő,
ezt követően Tordaszentlászló táncosai örvendeztették meg a közönséget,
majd a Majorosi Marianna által vezetett üllői néptáncegyüttes lépett színpadra.
Az ünnepi műsor folytatásában a györgyfalvi népviseletről készített 1950 előtti fényképeket tartalmazó könyvet mutattak be,
majd a fiatalok a hagyományos györgyfalvi táncot adták elő, amelyet táncház követett.
A szombati rendezvény gyermekprogramokkal, vetélkedőkkel kezdődött, majd a gulyásfőző és sörivó versenyt követően a szórakozásé volt a főszerep.
A szépségversenyt és a tűzijátékot követően Klasz Andreas, a Kredenc együttes, valamint Jolly és Suzy lépett színpadra.
A háromnapos rendezvénysorozatot a református templomban tartott ökumenikus istentisztelettel zárták.
Nagyi Orsolya (írása eddig)
Kiegészítés:
Az Úr asztalánál kapott lelki eledel után a testit is megkapták vendégeink, a kultúrotthon asztalainál, mielőtt útnak indultak volna.
Közben a plébános úr méltatta a szervezőket és megköszönte nekik a befektetett munkát.
Vendégek és házigazdák ajándékokat adtak át egymásnak:
Gonda János (Érsekhalma) és Jakabffy Samu (Györgyfalva)
.
Majorosi Marianna és Kökény Richárd (Üllő, Magyarország)
.
Hétfőn az üllői népi táncegyüttes a himnusz eléneklése mellett megkoszorúzta a millenniumi emlékművet:
………………………………………………………………………………
.
Vénusz-átvonulás Györgyfalváról nézve
.
2012 június 5.-én úgy döntöttem: holnap inkább felkelek a Nap előtt,
semhogy 105 évet várjak a következő hasonló eseményre
2012 június 6.-án:
05:00 Énfelkelte
05:30 Napfelkelte…, de jaaaj…, felhők mögött…
06:00 Még mindig felhős
07:00 Még mindig felhős
07:30 No-no, oszlanak a felhők
07:40 Előbújt! És elkészült az első kép. És nem késtem el!
A Vénusz még csak készül elhagyni a Napkorongot:
07:47 A Vénusz elhagyja a Napkorongot:
.
Egy jó hír azoknak, akik a mostani jelenség látványáról lekéstek:
a jelenség megismétlődik 2117-ben!
………………………………………………………………………………
2012 április
Merengés a konfirmálás kapcsán
Istennek hála: idén is volt konfirmálás a gyülekezetben. Három fiú/férfi és két lány/nő személyével gyarapodott a gyülekezet.
. A gyarapodás mindig öröm. De ha a számokat nézzük… egyre kevesebb okunk van az örömre: tavaly hat, most öt, jövőre négy (s a négyből csak kettő lakik a faluban).
. Egyre kevesebb ok az örömre – és egyre több ok az aggodalomra!
. A tavalyi beszámolómban volt egy ilyen mondatom: „Hálával tartozunk ezért a két évszázadért, amióta Erdélyben gyülekezeti gyakorlat a konfirmáció.”
. Pár év múlva már nem lesz miért hálásnak lennünk, mert Györgyfalván nem lesz gyakorlat a konfirmáció (mert nincs gyermek)?
. És pár év múlva már örvendezni se fogunk afelett, hogy a gyülekezet felnőtt tagjainak a száma gyarapszik – mert nincs gyermek?
. Folytassam a gondolatot? (Nem teszem szívesen, de íme:) nem lesz búzakoszorú-ünnepély, mert nincs gyermek, és nem lesz betlehemes-játék, mert nincs gyermek?
. Menjek még tovább? Nem lesz református gyülekezet a faluban, mert nincs gyermek, és Györgyfalva nem lesz magyar falu, mert nincs gyermek?
. Ez a tendencia, rövid távon, egy családnak – lehet kifizetődő (kizárólag anyagilag!)… De hosszabb távon, egy nagyobb közösség súlyos és drága árat fog fizetni ezért! Holtával fizethet, meghalással, kihalással.
. Kedves most-konfirmált ifjak! Istennek „holtig hűséges gyermeke lenni”, ezt is jelenti: „Szaporodjatok és sokasodjatok”…
. ( De azért ne siessétek el! 
)
. antalcsaba
……………………………………………………………………………………….
………………………………………………………………………………
2012 február
Rövid beszámoló az imahétről
A mi Atyánk -mint életünk Ura- idén is lehetővé tette, hogy az egyetemes imahetet megtartsuk. Ugyanő -mint a természetnek-, az időjárásnak Ura- az idén hóviharos, jeges, fagyos és különösen csúszós útviszonyokat adott az imahét idejére, aminek következtében sok ülőhely maradt üresen a templomban.
Az idén nálunk szolgáló lelkészek a következők voltak: vasárnap Kolumbán Vilmos (Protestáns Teológiai Intézet), hétfőn Vitus István (Ajtony), kedden Orbán Miklós (széki segédlelkész), szerdán Dávid István (a kolozsvári főiskolás ifjak lelkésze), csütörtökön Kállay Dezső (Protestáns Teológiai Intézet), pénteken Buzogány Dezső (Protestáns Teológiai Intézet), szombaton Antal József, vasárnap Adorjáni Dezső (evangélikus/lutheránus püspök).
Az idei imahét alapgondolata az átformálódás volt, ami Krisztus példája szerint és az Ő irányításával történik, és aminek az eredménye az igazán élő keresztyén ember, élő gyülekezetek és élő egyház.
Hogy mit is jelent az, hogy „élő”? – ezt most egy idézettel szemléltetem, amit a vasárnapi prédikációból vettem. Az idézet olvasása közben figyeljünk arra, hogy minket inkább a hagyományos betűkkel írt-, vagy inkább a dőlt betűkkel írt tulajdonságok jellemeznek. Íme:
„Az élő egyházban sok a zajos gyerek. A halott egyházban csend van. Az élő egyházban mindig új utakat keresnek. A halott egyház soha semmin nem akar változtatni. Az élő egyháznak álmai vannak Isten országáról. A halott egyháznak rémálmai vannak: fogyunk, elveszünk. Az élő egyház mindig növekszik, új meg új neveket írnak be. A halott egyházban a nevek nem mozognak, legfeljebb a halotti anyakönyvbe kerülnek bele. Az élő egyház bátorságra-, haladásra hív. A halott egyház nem kockáztat soha semmit. Az élő egyház jellemzője a misszió, az evangélium kivitele. A halott egyház mindenét görcsösen magának tartja meg. Az élő egyház bocsánatért könyörög. A halott egyház <sose vét> semmi ellen. Az élő egyház felhasználja hagyományait és lehetőségeit az emberek érdekében. A halott egyház az embereket használja fel a hagyományok és lehetőségek bezárására. Az élő egyháznak élő és jelenvaló-, győztes Krisztusa van. A halott egyháznak csak emlékei vannak Krisztusról és a szép, dicső múltról.”
antalcsaba
………………………………………………………………………………
2012 január
Rövid beszámoló a 2011-es esztendő gyülekezeti életéről
Gyülekezetünk a 2011-es év elején 760 főt számlált. A már megszokott általános apadás most sem maradt el: az évet 747-en zárhattuk, Istennek megtartó kegyelméből.
19 atyánkfiát kísértük utolsó földi útjára. Nyugodjanak csendesen az élet és halál Urának kebelén!
5 kisgyereket kereszteltünk meg, házassági esküt pedig 4 pár tett.
Az év során 273 istentiszteletet tartottunk (ez hetente több mint 5 istentiszteletet jelent).
A vasárnap délelőtti istentiszteleteken átlagosan a gyülekezet 25%-a vett részt.
Tavaly megdicsértem a gyülekezetet azért a különleges „rekordért” amilyet még eddig soha nem értünk el: egy alkalommal az istentiszteleten való részvételi arány meghaladta az 50%-ot (2010-ben, húsvét 1. napján)! 2011-ben újabb rekord születet, nem is akármilyen: ugyanazon az ünnepnapon meghaladtuk a 60%-os részvételi arányt (mivel a konfirmálás is akkor volt)!
Az év során 5 vallásos ünnepélyünk volt és 2 szeretet-vendégség.
36 vallásórás gyerekünk van. Nekik általában 67%-uk van jelen a vallásórákon.
Hatan konfirmáltak.
Szeretetszolgálatra mintegy 5500 lejt fordított a gyülekezet.
Két nagyobb munkálat történt: a parókia ablakainak és ajtóinak kicserélése, valamint a Bethlen-ház kerítésének és kapuinak teljes felújítása.
Más jelentősebb események:
– Böjte Csaba vendégszolgálata az imahét záró-vasárnapján, közös úrvacsorázással egybekötve,
– asszonyainknak egy része részt vett Kolozsváron az ökumenikus világ-imanapon,
– a falunapok alkalmával ökumenikus istentiszteleten örülhettünk a közösségnek,
– ugyanakkor „öregek délutánján” ünnepeltük gyülekezetünk legidősebb tagjait,
– vakációs bibliahét a gyerekeknek,
– árvák és utcagyerekek táboroztatása,
– regionális nőszövetségi találkozó,
– esperesi vizitáció,
– majd presbiteri tisztújítás az év végén.
Végül 3 „érdekesség”:
– mindhárom sátoros ünnep (karácsony, húsvét és pünkösd) másodnapján temetés volt
– a konfirmálók mind a haton egyneműek voltak: fiúk
– a megkereszteltek mind az öten egyneműek voltak: lányok.
antalcsaba
……………………………………………………………………………………..
2011 december
… “e földön békesség”… (gondolatok karácsonyra)
A vasárnapi istentiszteleteken hónapok óta a hegyi beszédből halljuk Jézus tanításait. Minden alkalommal elhangzott, hogy Ő tőlünk “több és job igazságot” kíván mint a farizeusi igazság. Vagyis: az Isten akaratát, a törvényt be lehet tölteni szó szerint is, a farizeusok mintájára (például a “Ne ölj” parancsolatot betöltöm, ha senkit nem gyilkolok meg), de Jézus azzal szemben, ami “megmondatott a régieknek”, az újszövetség népétől újat vár: “Én pedig azt mondom néktek”…, hogy a gyilkosság mellett a haragot is kerüljétek, a sértő és bántó szót, az embertárs bemocskolását. Ugyanígy, ha arcul ütnek, ne a “szemet szemért, fogat fogért” előírás alapján igyekezzek bosszút állni, hanem “tartsd oda a te másik orcádat is”. A ti igazságotok legyen több és jobb igazság mint a farizeusok igazsága!
Vajon, konkrétan mi lehet a gyümölcse ennek a “több és jobb igazság”-nak a karácsonnyal kapcsolatban?
2011 évvel ezelőtt “megmondatott a régieknek”: “e földön békesség”. A Békesség Fejedelme jött el, az egyetlen aki tudta szeretni az ellenséget, aki a bántást nem bosszulta meg és nem ütött vissza. Még a kereszten is imádkozott ellenségeiért. Maga a BÉKESSÉG jött az emberi világba, “Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék”. Ez volt az első “gyümölcse” a földre szállt békességnek.
…“szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól”… Ez volna a békesség? A király értesül, hogy született egy riválisa s erre fel halomra mészároltatja a kisdedeket. Egy valaki veszélyezteti az a teljhatalmát, ő meg százakat ölet meg. Hol van itt az arány? A “szemet szemért, fogat fogért” szerint az arány “egy-egy” kellene, hogy legyen… (Ez azt jelenti, hogy az ószövetségi törvény, a farizeusi igazság is százszor jobb volna, mint az emberi indulatok elszabadulása. S hol van még a “több és jobb igazság”?)
Íme, mivé teszi az istentelen ember azt a békességet, amit az angyal Krisztus születésekor meghirdetett.
Most pedig tegyük oda magunkat is valahova e szereplők közé, és döntsük el: személyiségünkhöz, jellemünkhöz milyen szerep találna jobban? Mi mit kezdtünk az angyal által meghirdetett békességgel? Adok néhány tippet:
- Mint Heródest, engem is zavar, amikor Krisztusról hallok s igyekszem őt megölni: mai követőire, szolgáira “feszítsd meg”-et kiáltok, egyházát nem támogatom, hogy mielőbb megsemmisüljön.
Vagy a “több és jobb igazság”-ra igyekezve, tisztességes módon tudomásul veszem, hogy az életben van konkurencia, vannak riválisok, vannak akik bizonyos dolgokat jobban tudnak mint én, elismerem, hogy vannak gyengeségeim, hibáim, elismerem, hogy tanulhatok másoktól, és ha mindenképpen “dobogón” akarok maradni, akkor tisztességes módon próbálom megőrizni a pozíciómat, nem az ellenfél kritizálása, bemocskolása, vagy félreállítása által.
- Én jobb vagyok a keleti bölcseknél, akik életükben csak egyszer “adakoztak” Krisztusnak. Én minden évben adok az Ő egyházának 70 lejt, eleget téve az előírásnak, amit pontosan, betű szerint betöltök. Elég nekem, ha farizeusi igazságom van.
Vagy a “több és jobb igazság”-ra igyekezve néha rendkívüli adománnyal, úrasztali adománnyal is hozzájárulok az Ő egyházának fenntartásához, és 75 éves korom felett se várom el, hogy nekem “ingyen” tartassanak istentiszteletek. Ezen felül pedig, amikor egy ismeretlen kopogtat be hozzám, aki úgymond egy beteg kisgyerek gerincműtétjéhez gyűjt adományokat, bár gyanús a dolog, mégis adok, mert eszembe jut Krisztus mondása, hogy ilyen esetben tudtunkon kívül angyalokat vendégelhetünk meg. Sose sajnálom az árvaháztól az egy lejt, a bentlakástól és öregotthontól a néhány fej káposztát. Karácsonykor pedig hozzájárulok, hogy gyülekezetünk minden gyerekének és idős tagjának jöjjön az angyal. És teszem, adom mindezt névtelenül, nem az emberi elismerést keresve.
- Én jobb vagyok a keleti bölcseknél, akik életükben csak egyszer találkoztak Krisztussal, aztán eltüntek a semmiben… Én minden születésnapján elmegyek hozzá, a templomba.
Vagy a “több és jobb igazság”-ra igyekezve minden Úrnapján félreteszem a munkát és az Úrhoz megyek, ahova gyerekemet is, unokámat is elviszem, mert nekem szent a nyugalom napja. Ezen kívül komolyan odafigyelek kicsinyeim vallásos neveltetésére, hogy a nyugalom napján ők is mindig meggazdagodást, áldást nyerjenek életükre. Naponta emlékezem a tanításra: “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Megemlékezzél a nyugalom napjáról, hogy megszenteljed azt. Én pedig azt mondom néktek:” megszentelheted mind a 7 napot. Nyugodtan megteheted, hogy hat napon át szentül munkálkodjál és szentül végezd minden dolgodat, tisztességesen, békességben és szeretetben.
Megteheted, hogy Krisztus eljövetelét ünnepeld az esztendő minden napján, megteheted, hogy te is adj neki valamit (“egynek az Ő kicsinyei közül”), megteheted, hogy a magad igazsága helyett több és jobb, krisztusi igazságot cselekedj embertársaiddal szemben, megteheted, hogy a könyörtelen élet könyörtelen törvényein felülemelkedj s a földre szállt békességet munkáld. Megteheted, hogy “légy jó mindhalálig”! Megteheted, sőt: ajánlatos megtenni, mert “ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába”.
Nos, vajon, én melyik kategóriába tartozom?
antalcsaba
…………………………………………………………………………………
.
Hétköznapi mennyország Györgyfalván
(Nyári tábor hátrányos helyzetű gyerekek számára)
A györgyfalvi református templomban több mint fél éve áll két kisebb persely, szeretetszolgálat céljából. A nyár elején úgy döntöttünk, hogy ideje felhasználni a perselyekbe gyűlt összeget. Elkezdtünk tehát szervezni egy tábort hátrányos helyzetű gyerekeknek, árváknak és utcagyerekeknek.
A tábor 2011. augusztus 6-13. között volt a györgyfalvi Bethlen házban. A résztvevők nagy része az AKSZA Utcagyerek Missziós Házból és a marosbogáti Emmaus Gyermekotthonból érkezett, de voltak szucsági, illetve magyarfenesi résztvevők is.
„Holnap lesz reggeli?”- kérdezte az egyik gyerek első este. Hála Istennek és a jókedvű adakozóknak: lett reggeli, ebéd és vacsora egész héten. Csodával határos megmozdulásnak lehettünk szemtanúi: a pénzadományokon kívül az élelmet végig a györgyfalviak biztosították a harminc főnyi seregnek úgy, hogy a különböző finomságokból bőségesen jóllakjon mindenki. A vasárnapi istentisztelet is (Antal Csaba helybéli lelkipásztor igehirdetésével) erről az adakozásról és magáról a szeretetszolgálatról szólt ezzel az alapigével: “Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban.”( Jakab 1:27)
A tábor a teremtés történetéről szólt, így minden napnak volt egy, illetve két témája (világosság, víz, növények, égitestek, állatok, ember). A reggeli áhítat, az énekek, játékok, kézimunkák, versenyek és egyéb programok pedig mind e témák köré csoportosultak. A programokat többnyire önkéntes fiatalok (de nem csak fiatalok) vezették. Mivel csak hat teljes napot voltunk együtt, a hetedik nap témáját (a pihenést) kinek-kinek otthon kellett megtapasztalnia (rá is fért mindenkire!). A legnagyobb gondot a résztvevők korbeli különbsége okozta (6-15 év), de az első két nap után megtanultuk ezt is kezelni. A gyerekek között pedig ez igazán nem jelentett semmiféle akadályt: már az első napokban új barátságok kötődtek, amik a tevékenységek és kirándulások során egyre csak mélyültek.
Annak is tanúi lehettünk, hogy milyen könnyen képesek a gyerekek levetkőzni gátlásaikat, ha olyan közösségben vannak, ahol a szeretet uralkodik. Több visszahúzódó gyerek is volt, akik egy-két ölelés után nem akartak leszállni az ölünkből, vagy elengedni a kezünket. De erről árulkodik az is, hogy a györgyfalvi gyerekekkel és fiatalokkal megszerveztek egy focimérkőzést anélkül, hogy egyetlen felnőtt segítségét is igényelték volna.
Egyik étkezéskor egy percre ki kellett mennem a konyhába, és mire visszaültem az asztalhoz, még egy fél adag desszert került a tányéromba. Mikor a körülöttem ülő gyerekektől kérdeztem, hogy kitől kaptam, ez volt a válasz: „Az angyaloktól”. Ezt az esetet azért tartom fontosnak megemlíteni, mert ebből érezni lehet, hogy az utolsó napokon már nem is gyerekek voltak a táborban, hanem angyalok. (Persze ez nem mindenkinél a jóságban és szófogadásban mutatkozott meg.)
Hazainduláskor a legtöbb gyerek ezt kérdezte: „Jövőre lesz még ilyen tábor?” Bízunk benne, hogy ez meggyőző példa volt arra, hogy a vasárnaponkénti plusz egy lejekkel, egy-egy fél kiló krumplival, vagy egy kirándulás megszervezésével mosolyt és ragyogást lehet varázsolni harminc gyerek arcára és nyugalmat biztosítani nekik, hogy legalább egy hétig „holnap lesz reggeli”.
A gyerekek távozását követő vasárnapi igehirdetés központi témája szintén a rászorulókon való segítség öröme volt (és nem feltétlenül az anyagi segítség), ekkor hangzott el egy Korál-idézet is: „ Nézd a szeretet koldusait, Ahogy állnak az út mentén, Gazdagságuk a türelem. Vess egy pillantást feléjük, Ők sem mások, mint te meg én. Amit keresnek, az a szeretet, De megtalálniuk nincs túl sok remény. Talán ártatlanok mind, talán bűnt követtek el? De azt mondd meg, hogy ki itél?” Istentisztelet után a gyülekezet tagjai megtekinthették a templom udvarára kifüggesztett plakátot, amelyet a gyerekek készítettek kézimunkáikból, köszönetképpen a mindennapi kenyérért.
Hálával tartozunk Istennek, hogy megtapasztalhattuk a hétköznapi mennyországot Györgyfalván, és hogy megmutatta: a krisztusi szeretet sok embert képes arra ösztönözni, hogy enni adjanak az éhezőknek, inni a szomjazóknak, felruházzák a mezíteleneket, vagy hasonló jókat cselekedjenek „akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül”(Mt. 25, 40.). Ezúton szeretnénk megköszönni a györgyfalviaknak is, de rajtuk kívül mindenkinek a segítséget, az adományokat, amivel hozzájárultak a tábor megszervezéséhez, és bízunk abban, hogy „A jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten.” (2Kor 9,7)
Antal Enikő
………………………………………………………………………..
2011 július
Beszámoló a falunapokról
Az idei falunapok július 29-31-én kerültek megszervezésre, viszont úgy tűnt mintha ez a rendezvény már hetek óta tartana és ez a 3 nap lenne a csúcspontja. A falu apraja-nagyja készült és csak a jelre vártak, – a lakodalmas vonulásra – hogy elkezdődjön az ünnepély, amely nem csak ünnepség de a falu közösségének és közösségi életének is mérföldköve volt.
A felvonulást méltóságteljes megnyitó követte a falu kútjánál – Balea Nicolae polgármester, Jakabffy Samu alpolgármester beszédeivel és Antal Enikő szavalatával.
A megnyitót követően a kultúrházban zajlottak a különböző előadások Jaskó Anita es Kun Ildikó népdalelőadása, györgyfalvi és mérai gyermektánccsoportok fellépése, nyíregyházi vendégmeghívottak előadása, üllői tánccsoport fellépése, Toader Aleaxandru Együttese, Luca Emil és Viorica néptánc bemutatója amelynek fénypontja a györgyfalvi lakodalmas előadás volt. Az előadást Szabó Emese rendező és Bodor Ilona – Icu tanárnéni állította színpadra. Külön köszönet a fellépőknek, akik több hónapon át hetente 2-3 alkalommal is próbáltak. Az előadásokat táncház követte ahol a talpalávalót Vajas Albert, Nagy Ákos, Tokos Csongor, Gergely Elek és Tóth Márton biztosították.
Szombat délelőtt a gyerekek is teret kaptak a kultúrotthonban. Különböző műhelyekben (gyöngyfűzés, színezés, frizurakészítés, arcfestés, szélfogókészítés és gipszformafestés) szórakoztak. Munkaközben az éhezők zsiros kenyeret, sajtot, házikenyeret és kürtőskalácsot kóstolhattak. Meglepetésként Tóth János és Tóth Imre gyerekkoncertje biztosította a jóhangulatot. Eközben vendégeink megismerhették Györgyfalva nevezetes épületeit és megnézhették Varga Béni festményeit, Tóth Imre faragásait, Jaskó István néprajzi gyűjteményét.
Sajnos a szombati versenyeket kissé elmosta az eső, de a gulyásverseny és a körgyűrű építőitől (Vegyépszer Internatioal) kapott geotextil meghozta a hangulatot így a szépségversenyt már több mint 400 ember nézte végig. Külön köszönet a 17 gulyásfőzőcsapatnak a szíves kínálásért. Az idei legfinomabb gulyást Kun Miklós, Gergely Tibor, Vajas János készítette, az idén Györgyfalva szépe Deác Bíborka lett udavarhölgyei pedig Kun Boglárka és Czakó Orsolya lettek. A díjakat Paradis Hotel, Aphrodite szépségszalon, Andreas Mulatós, Sajgó Tünde, Gergely Alíz, Tohotni Ibolya és Antal Krisztina biztosította. Az érsekhalmi testvértelepülésünk alpolgármestere 6 portát díjazott, aszerint, hogy melyek azok a porták amelynek az utcafrontjára (virágok, gondozottság, összkép) különösen büszkék lehetünk. Ezt követte az 5 perces tűzijáték, a polgármester úr jovoltából, majd az Andreas Mulatós, Szimpla Kárpáci , Tomi és a Roma Lányok koncertje. A koncertek utáni karaokén 10 versenyzöt hallgattuk meg. Legszebben Vajas Katalin, Gergely Tibor, Sajgó Ferenc énekelt. A nyerteseket az Agape étterem és Andreas Mulatos díjazták és ezután hajnalig tartó mulatság következett.
Vasárnap kissé nyugodalmasabban telt hiszen Fábián László és Antal Csaba prédikációját követően díszebéden vettünk részt vendégeinkkel és elbúcsúztunk az érsekhalmi barátainktól. Délután a falu öregjei előtt tisztelegtünk. Tóth Ildikó, Antal József és Antal Éva tartalmas programot szerveztek. Az emléklapokat Tóth Ildikó, Sajgó Melinda és Könczey Elemér készítette. A tisztes öregkort megélőket egy közös tablón örökítettük meg.
Ezúton is köszönjük mindenkinek aki támogatásával/adományával/munkájával/jelenlétével hozzájárult az falunapok sikeres megszervezéséhez. Jövőre ugyancsak a falu kútja előtt találkozunk.
A Györgyfalvi Falunapok támogatói:
Erdőfeleki Helyi Tanács, Balea Nicolae polgármester, Jakabffy Samu alpolgármester, Gabifel Srl (Józsa György), Református Egyház, Zul Construct SRL (Kun Csaba), Impress Comprod (Kálmán József), Gynia magánklinika, Bota István, Római Katolikus Egyház, Fábián László, Sajgó Ferenc, Antal József, Tóth Attila, Tóth István, Jaskó Márton, Tóth Miklós, Sajgó János, Sajgó Miklós, Rosca Relu, Tóth Ferenc, Irimies Valentin, Sajgó Rozsika, Gergely Ilona, Bandi Emese, HEGY, Antal Krisztina, Aprhodite Szépségszalon, Paradis Hotel, Agapé étterem, Sajgó Tünde, Gergely Alíz, Tohotni Ibolya,Tóth Imre, Rosca Radu, Tóth János, Nagyi Katalin, Vegyépszer International. Továbbá külön köszönet a szendvics, tészta, kürtős kalács, töltöttkáposzta készítőknek, szekereseknek és lovasoknak.
Zenészek és fellépők:
Tóth Attila, Tóth Janos, Tóth Imre, Csíki Orsolya, Girás Barna és a györgyfalvi lakodalmas szereplői. Szíves elnézést kérünk ha valamely támogatónkat véletlenül kifelejtettük.
Öregek délutánja:
2011 aug.18
A szervezők.
………………………………………………………………………..
2011 június
A fotótáborról (és arról, hogy nem értem…)
Nem értem, nem tudom megérteni…
Amikor az ember üzleti vállalkozásba kezd, hosszú időre tervez. Főleg a kilencvenes években, holland anyagi támogatással, több vállalkozás indult Györgyfalván. Aztán…, idő előtt meg is haltak. Miért fulladnak meg sorra a kezdeti felbuzdulások? Ezt kérdezem azzal a felbuzdulással kapcsolatban is amit láttam (és ki is fejezték ők maguk) az ifjakon, akikkel egy kis amatőr fotókört hoztunk létre. Ahogy az lenni szokott: 15-20 jelentkezőből az első alkalomra eljött 10, a következő alkalmakon, rendszeresebben járt 5, abból is csak 1-2 volt, akikre „mindig” lehetett számítani. Többnyire szombatonként mentünk fotó-túrára, a falu környékén, de voltunk távolibb helyeken is. Örömmel vették tudomásul, hogy 2011 nyarán fotótábor lesz Györgyfalván. Beszéltek is lázasan a tervekről, elképzelésekről, váradalmakról. A tábort itt-ott meghirdettem, lassacskán kezdtek jelentkezni a fotózást kedvelő amatőrök, és aztán eljött a megnyitó pillanat. Eljött…, györgyfalviak nélkül! Erdély minden tájegységéből érkeztek résztvevők, nem sajnálva az útiköltséget és a 150 lejes részvételi díjat, miközben a györgyfalvi „rajongók” közül senki nem jött el – még díjmentesen sem!
Nem értem…
Nagyon kellemes hetet töltöttünk, napi 10-15 km-es túrákat téve meg. Ismeretségek, barátságok kötődtek, s mintegy háromezerszer kattantak a fényképezőgépek. Kicserélve egymás közt a készült felvételeket, a „fájdalmas búcsú” pillanataiban az a gondolat motoszkált bennünk: jövőre jó lenne megismételni! (Akár györgyfalviak nélkül is. De miért nélkülük? Nem értem…)
Színesebb, részletesebb képes beszámoló az eseményről itt látható.
………………………………………………………………………..
2011 május
A konfirmálásról
Két szempontból is egyedi volt a gyülekezetünkben nemrég sorra került konfirmálás.
„Homogén” csoport konfirmált: hat fiú. Ennek megvoltak a maga hátrányai és előnyei, a legfontosabb kérdés azonban az marad, hogy csak szám szerint szaporodott-e hattal a gyülekezet felnőtt tagjainak száma, vagy hat LÉLEK-kel lettünk gazdagabbak? A választ a jövő fogja megadni.
Különleges (200 éves) évfordulót jelent ez az idei esztendő az erdélyi konfirmációs gyakorlat szempontjából is. Hogy ez pontosabban miben áll, az megtudható az erre az alkalomra kibocsátott „ünnepi” konfirmációi emléklap feliratából, aminek a felső harmadát e célból itt mellékelem:
Hálával tartozunk ezért a két évszázadért, amióta Erdélyben gyülekezeti gyakorlat a konfirmáció. Illő volna jobban odafigyelni arra, hogy a konfirmációi fogadalom megtartása is gyülekezeti gyakorlat legyen!
(Egyébként ezt is elrendelték, már rég, nem a szárazajtai zsinaton…, annál sokkal magasabb szinten!)
antalcsaba